Mesterségek Ünnepe

Szép hagyomány a Mesterségek Ünnepe a budai várban.
Rengeteg régi mesterség már nincs testközelben, nincs ott a mindennapjainkban, ezért az egészen egyszerű, de ritkán látott tevékenységek, a bonyolult és szinte művészi kézügyességet igénylőkön át vonzották a nézőket, sőt a tevőleges résztvevőket.

Az olyan egyszerű dolog, mint a kukoricsa morzsolázs is érdekes egy városi gyereknek, aki erről a feladatról még hírből sem hallott. Nagyon egszerű a tejből vajat készíteni, de hányan készítették már el a saját vajukat? No persze jogos kérdés ehhez kapcsolódóan, hogy áll-e az istálóban egy tehénke...

 A lelkes ifjúság...

 Hogyan készül a vaj?

 Miből lesz a cserebogár..., akarom mondani cserépkályha?

 A szépséges végeredmény.

 Szőjünk-fonjunk...

 Kukorica szárból mi minden készülhet?

A kötélverés is érdekes mulatság

 A kisfiú nagyon szerette volna megfújni a legynagyobb tülköt.

 Szívről szívhezhez szóló szép üzenetek mestere

Kalandok a Fő téri kút körül

Szentendre Fő tere a régi szép időkben már büszkélkedett kúttal.

Hosszabb szünet után, újból eljött ennek az ideje, azaz a városrehabilitáció egyik eredménye, hogy a Fő téret gyönyörű faragott kő medencés kút ékesíti. Bár ez a kút nem is igazán kút, hanem inkább nyomóskútszerűség. Ez az elnevezés azért indokolt, mert nem egészen nyomóskút, hiszen az egy mechanikus rendszer, ez pedig már nem az. Viszont a nyomókart majdnem teljes magasságáig fel kell emelni, hogy az időkapcsoló működésbe lépjen és rövid ideig vízhez lehessen jutni. Ez viszont megtévesztő, mert mégiscsak használni kell a nyomókart. Így aztán ebből a nyomóskút látszatból születik némi kavarodás.

Van, aki lelkesen pumpálja a vizet, legalábbis úgy gondlja, hogy ő fakaszt vizet, viszont érzi, hogy nem kell ehhez megfelelő erőt kifejtenie, tehát valami nem úgy működik, ahogy kéne. A bátortalanok viszont, akik csak épp megemelik a kart, nem kapnak vizet. Ekkor kezdődik a kísérletezés...

De a kútat azért előbb-utóbb mindenki tudja használni.

Láttam turistákat, akik direkt a kútnál fényképeszkedtek, mert Szentendre Fő térén épp ez nyerte el leginkább a tetszésüket, ami a jelenlegi rekkenő hőségben érthető.

Miután már magam is megküzdöttem a kút rejtélyével, így külön érdekesség elnézni, ahogy az arra járó kísérletező kedvű szomjas turistáknak sikerül-e vizet szerezni a kútból.

A gyerekek a legaranyosabbak, ahogy körbezsongják a kutat csoportosan.

Megyeri híd

A Megyeri híd nagy kedvencem két tekintetben is, először a hasznosága miatt, hogy összeköt két partot, ami nekem Dunakeszi és Szentendre jobb megközelítését teszi lehetővé. Másrészről tetszik a ferdekábeles modern acél gerendahíd.

A két "A" betű formájú pilon miatt én csak "A híd"-nak neveztem el magamban.

A nyílt napon sajnos nem voltam ott, amikor a hidat felavatták, pedig érdemes lett volna.
Néhányszor már átutaztam a hídon, de a fényképezőgép most volt kéznél először.
Tervezem, hogy egyszer kerékpárral is átvágok a hídon és megcsodálom egészen közelről, nem csak átszáguldva rajta.

Egy érdekes nézőpont,

 mintha a kábelkötegek a világ minden irányába nyúlnának.

Kékesszürke panoráma a híd vége felé, háttérben a hegyek kék vonulatával.

Hagymavirág

 

2 zsemle

Ki tud ellenállni egy ilyen helyes kismacskának? 

Nem mindenki.

A minap találkoztam a gazdájával és elmondta, hogy valaha volt egy fantasztikus vörös nagy kandúrja, aki a környék kedvence volt és hatalmas egyéniség.

Utána már nem vágyott másik macskára.

A minap kiment a piacra, a reggelijéhez két friss zsemlét akart beszerezni, de megállt megcsodálni ezt a kiscicát, amire rábeszélték, ő pedig hagyta magát, sőt még két zsemlét is kapott mellé ajándékba ...

Megyek a piacra...

Napsütésben

Egyik reggeli sétámon botlottam ebbe a látványba.

Egyszerű és nagyszerű, pár levél és termés, amit megvilágít a napsütés.

Tavaszi színpaletta