Falat befutó növények

Petőfi Sándor

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik. ...

Egy szép kapu az első sárga levéllel

A szombati sétán felfedezett sárguló levelű borostyánnal szegélyezett kapuról két további részlet:

Szombati séta

Múlt szombaton tettünk sétát a Szamár hegyen, Szentendrén.
Már az ősz színei kerültek túsúlyba, de még nyári melegben részesültünk.

Jártunk az Angyal utcában, ...

láttuk itt az első sárga levelet, ...

 a vad színeket, ...

és az ősi kaput a Bogdányi utcában, ...

a belvárost sem hagytuk ki.

Vasárnapi séta

Elhatároztam, hogy megnézem a Deák teret. Hallottam a felújítása hírét, hogy szép lett, és füvesítették a villamos pályák közti szakaszt.

Aztán sehogy sem adódott lehetőség, hogy arra járjak, egészen mostanáig.

Ma viszont megvalósult ez a terv. A fű valóban zöld, és a fák szögletesre nyírtak, viszont ezek szegények már nagyon kiégtek. Amit még nem hallottam, hogy a füves szakaszon végig kis szökőkutakat helyeztek el, ami jól mutat a zöld füvön.

Elnéztem még az Erzsébettérhez. Megnéztem, hogy van a Danubiusz kút. Neptun a tetőn totális barátságot kötött egy galambbal. Azóta is kinyújtva tartja a kezét neki...

Nagyon egymásra találtak.

A folyókat jelképező lányok jól vannak. Melankóliusan szemlélik a parkot és az arra járókat, a piknikezőket. Sajna az egyik lány annyira megtetszett valakinek, hogy a mellkasára írt valami firkát, ami szerintem vérlázító, ezért le se fotóztam, csak kiakadtam.

Ez a szobor az áldozat, szemből látszik a rongálás, de olyan szép ez a szobor, hogy nem volt szívem úgy lefotózni, hogy látszódjék a rémtett.

Szerintem azóta is azon töri a fejét a csapat, hogy ez hogy történhetett...

Vessünk egy pillantás úgy egy az egyben az egész kútra és környezetére. (A galamb nem mozdult el, továbbra is kitartott Neptun mellett.)

Innen végre nincs galamb...

A galamb kicsit komolytalanná tette az összképet.

Igazi békés vasánap délután volt, amikor jó volt az idő, ki lehet ülni a szabadba.

Vidámság!

Ma reggel kaptam egy e-mailt, amiben meglepő módon levélzáró akkordként a tisztelettel, az üdvözlettel vagy a pusszant helyett az szerepelt, hogy "Vidámság!".

Először kicsit megdöbbentem és arra gondoltam, hogy valami előző szöveget nem töröltek ki vagy véletlenül beillesztették ezt a szót. De a levél kerek egésznek tünt. Volt megszólítás, tartalmi rész és aláírás is, úgyhogy be kellett látnom, ez direkt van így.

Természetesen ezt megkonzultáltuk páran és lám, lám... vidámság ült ki az arcokra.

Hatott a felszólítás.

Jöjjön egy vidám kép.

Kukacvirág és a divat találkozása

A minap, miközben botladoztam és nagy koncentrációval kerülgettem a felújításhoz tartozó, de gyaloglást gátló elemeket a Fő tér közelében a városháza irányába, még azt is sikerült felfedeznem, hogy a divat és a kukacvirág találkozott.

A kukacvirág szebbik nevén Porcsinrózsa nem egy igényes virág, de nagyszerűen mutat. A divatnak pedig nem árt meg, sőt határozottan emeli az összképet. Egyébiránt a ruhaösszeállítás és a nyaklánc is igen szemrevaló.

Érdemes megnézni közelről a Portulaca grandiflora eme nemesített változatát. Szépséges.

Zweiber udvar és írógépmúzeum

A szentendrei Zweiber udvar hangulatos boltívei alatt újdonság kapott helyet. Megnyílt az írógép múzeum.

Őszintén szólva az írógépmúzeum hallatán nem jöttem lázba, hogy "na akkor ide gyorsan elmegyünk", hanem az udvarban nézelődve a lépcsőkből arra következtettem, hogy onnan fel lehet jutni a tetőre, ami érdekes lehet. Így hát vállalva a kockázatot, a feljutás reményében befizettem egy kör múzeumlátogatásra.

Nem csalódtam, rögtön látszott, hogy nem tiltották a feljutást a tetőre. Azért tettem egy kört az írógépek között. Meglepődve tapasztaltam, hogy itt bizony érdekes dolgok vannak.

Fa alaplapos írógép (nem egy újfajta számítógép alaplap...:). A tévedések elkerülése végett tisztázandó, hogy ez az írógép alapját tekintve fából készült.

Bajnok és Mercedes típusú írógépet és egészen különleges vagy kevés billentyűzettel ellátott írószerkezeteket láttam itt. Egyik-másik gép előtt önkéntelenül megtorpanttam.

Végül feljutottam a tetőre, ahonnan kilátás nyílik a Dunára és körben a város háztetőire.

Jó volt itt kibukkanni a szabadba és madártávlatból szemlélődni.

Érdemes volt megnézni a múzeumot. Lefeléjövet még gyártottam pár képet.

A bejegyzés végén sajnálattal jegyzem meg, hogy nem volt hosszú életű a múzeum.

Talán 1-1,5 év.